Trabant 1.1 tuning Stroboszkóp, neon és 140 dB Újabb különleges Trabanttal hozott össze a szerencse, de ez a Trabi nem a hihetetlen teljesítményével nyűgözött le, hanem inkább a szépségével. A végletekig szépítgetett sárga csoda megnyerő külsejével szinte magára vonzza a tekinteteteket, kevesen hinnék, hogy ez egy lelkes amatőr műve. Ismét egy újabb gyöngyszemre találtunk hazánk autóparkjában, ezúttal a nagy múltú Trabant egy spéci példányát mutatjuk be. Nagy szerencsénk, hogy Laci - az autó tulajdonosa, és egyben készítője - jelentkezett a felhívásunkra, és leteszteltette saját remekművét. Az 1990-es évjáratú 1100-es Trabi elsősorban az optikai változásokkal hívja fel magára a figyelmet, de azért a motorháztető alá is szorult egy-két módosítás. Ennek ellenére nem beszélhetek szédületes lóerőkről, és betonkemény rugózásról, az autó építésénél ugyanis nem ez volt az elsődleges cél. A tulajdonos inkább a keleti csodák közül a legszebbet próbálta megalkotni. Laci kívül-belül példás alapossággal varázsolta át a kocsit. Elmondása szerint sokan nem is hiszik el, hogy ez igazi Trabant, inkább valami más agyszülemény felé menekülnek. Sokan már ebben látják az új Trabit, de valaki még a Trabanthoz kötődő viszonyát is tagadja. De mindegy, nem ez a lényeg, hanem maga a kocsi. Ez a csaknem 12 éves Trabi az élő bizonyíték arra, hogy keleti autóból is lehet feltűnő, igényes aszfaltbetyárt készíteni, csak kellő odafigyelés és elszántság szükséges. A siker nem maradhat el, tapasztalataim szerint a Cordoba sárga Trabi csakúgy vonzotta a tekinteteket. Persze nem csak a színe feltűnő, hanem a kasztni egésze. Elöl a mélyre húzott köténylemez, a fényezett és csupán három dizájnos csíkot tartalmazó hűtőrács, és az egyedi szemöldökök kölcsönöznek különleges megjelenést az autónak, de ezzel még nem merült ki változtatások sora. A lökhárítóba, a rendszám fölé is került egy lélegeztető rés, a morcos köténylemezbe pedig két ködlámpa, az indexek fehér burkolatot kaptak, a helyzetjelzők kékek, sőt a fényszórókban stroboszkóp kapott helyet. Ez már nem semmi, és még csak az autó orránál tartunk! Oldalt talán a küszöb a legfeltűnőbb, valamint az 5x13 collos Stilauto alumíniumfelnik, amelyeken 155 milliméter széles Kléber gumik feszülnek. A kerekekkel kapcsolatban külön érdekesség, hogy egy hosszan tartó kutatómunka eredményeképpen született meg ez a konfiguráció, ugyanis ez a megoldás így teljesen szabványos és pont kitölti a kerékdobokat. Külön ínyencség, hogy alumínium szelepsapkák kerültek fel a szerelhető versenyszelepekre. Ezek után egy másik nagy változáson akadt meg a szemem, ez pedig régi jó ismerős volt, ugyanis ezekkel a tükrökkel már találkoztam máskor is. Méghozzá egy tesztelt Opel Mantán, amelyen szintén nagyon jól mutatott ez a fajta csepp alakú tükör, no, persze a Trabin is jó benyomást tesz. A Trabiról egyébként eltűntek a díszítő csíkok, és az oldalsó lélegeztető is ki lett cserélve a Deluxe változatéra. Nekem még az icipici antennán és a stílusosabb ablaktörlőken akadt meg a szeme, de ezek már csak apróságok. Hátul újabb brutális légterelőkkel találkozhatunk, hiszen itt is markánsabb lett az alsó spoiler, plusz felszereltek egy szárnyat is. A csúcs az egészben, hogy már a csomagtérajtó is eleve magasítva van, erre ment egy féklámpát is magában hordozó szárny. Az összes lámpa sötétített lett, a rendszámtábla meg egy krómkeretben trónol. Az alsó légterelőben is van egy fekete légkiömlő, ami mögött egy kék neoncső bújik meg, amely éjszaka egyedi kinézetett kölcsönöz az autónak. Még ide a tartozik a krómozott kipufogóvég, amely 80 mm átmérőjű, és a hővédő alulemezzel van körülvéve. Bár eddig még nem említettem, de nagyon szép a verseny tanksapka, valamint praktikus, hogy a hátsó ablakok kinyithatók. Ezek után áttérhetünk a belsőre, amely talán még több munkát igényelt. Laci az ajtókat és a műszerfalat is fekete műbőrrel kárpitozta le, és mindent az autó külsejéhez illő fekete-sárga színűre cserélt. Így lett a műszeregység számlapja, a kapcsolók, a váltózsák és a fogója sárga, sőt a kapcsolók is, kivéve az elakadásjelzőt. Belül a sima szőnyegeket sárga szegélyes feketére cserélte, és a kézifékkar is ennek megfelelő színvilágúra változott. A pedálok alumínium taposókat kaptak, természetesen ezek is sárga betétesek, sőt a sportkormány is kétfajta színű lett. Előre Twingo ülések kerültek, amikhez egy univerzális üléshuzatot vásárolt Laci, ezt átvarrták a kis Trabinak megfelelőre. Így vált teljessé a fekete-sárga design, egyedül a tetőkárpit nem cserélődött ki. A belső tér természetesen helykínálatban nem változott, így nem számíthattam nagy meglepetésre, csupán a hangulatom lett jobb. Az új ülések viszont nagyon kényelmesek, nemhiába franciák. Ahogy beültem egyből a kárpitozott műszerfalon akadt meg a szemem, amely nagyon kellemes tapintású is. A másik szemakasztó pont a hifi fejegysége, amely egy Kenwood KDC-3021-es elöltöltős cd-s rádió. Ehhez tartozik még egy Jensen 2016 Ti első szett, amely a műszerfal tetején két darab csipogóból és az ajtókban lévő két hangszóróból áll. Hátul szintén Jensen szett (2020) szolgáltatja a hangot, ez két-két mély- és középsugárzóból gazdálkodja ki az optimális hangot. Az egészet egy MacAudio 4x130 W-os erősítő hajtja meg, és ehhez csatlakozik még egy a csomagtartóban lévő 380 W-os szintén MacAudio Bass Reflex láda. Így a kocsiban szükség szerint hatalmas hangerő érhető el, ami nekem annyira nem létszükséglet, de manapság ez a divat. Laci elmondása szerint körülbelül 140 dB uralkodik a Trabiban, de lehet, hogy meg van 145 is, de ezt még csak most fogják bemérni. Ezek után már csak az én szívemhez közelebb álló motortuning maradt, amely azért a belsőhöz képest szerényebb mértékű. Azért így sem rossz a motor, hiszen a direkt sportlevegőszűrő, a sportgyertyák, az Opel Gsi kipufogórendszer és az ehhez tartozóhátsó sportdob nemcsak a teljesítményt ugrasztotta meg, hanem egyedi orgánumot is kölcsönöz a Trabinak. Érdekes megoldás, hogy a direktszűrőre legelölről külön rá van vezetve a hideglevegő, hogy ezzel is több levegő jusson a motorba. Ezeknek a módosításoknak köszönhetően a teljesítmény körülbelül 55 LE-re ugrott, ez azt jelenti, hogy jóval robbanékonyabb lett a kicsi kocsi. A négysebességes váltó viszont megmaradt, így a végsebesség körülbelül 150 km/óra, de igazán 120 körül szeret utazni a gép. A futómű sem változott, csak a szélesebb gumik javítanak a tapadáson, de már ez is valami. A keményebb rugózást Laci nem akart, hiszen nap, mint nap jár az autóval, nem bírná a rossz utakon a szétrázatást. A fékek sem igazán változtak, így mondhatni hogy csak a gyorsulás javult számottevően, nameg a stabilitás egy kicsit. Ez elegendő arra, hogy a nyugati 1.3-1.4-es kocsiknak meglepetést okozzon, sőt a könnyű felépítmény, és a viszonylag jó tapadás miatt még kanyarokban is lehet kóstolgatni a nagyobbakat. Mint kiderült, Lacinak nem ez az álma, inkább a kinézetre ment rá, nameg arra, hogy egy kicsivel jobban szaladjon a gép. Ez sikerült is neki, úgyhogy maradéktalanul elégedett lehet, hiszen van egy csodálatosan szép, mélyen dörmögő Trabantja, amellyel akár csajozni is lehet az éjszakában. Olyan, mint egy diszkó, hiszen jól szól, van benne stroboszkóp és neon, már csak a jó csajok hiányoznak. Ráadásul a fenntartási költségei sem nagyobbak egy hagyományos Trabanténál, annyit is eszik, vagyis kb. 5,5-6 litert. Egyedül az ára borsos kicsit, hiszen míg az ember megépít egy ilyen autót, durva százezrei mennek rá, és ráadásul ennek sosincs vége, tehát csak megy a pénz. Janika